A focivébé lázában sokan hajlamosak arra, hogy az események forgatagában igazi mágussá változzanak, és szent meggyőződéssel elhitessék előbb saját magukkal, majd a külvilággal, számukra ez a ragyogó sportág komoly meglepetéseket már képtelen tartogatni. A balgák.. A soron következő meccsekre tippelgetve ugyanezt érzem most saját bőrömön, illetve hasonló hibába csöppentem bele a kupán is, amikor a csoportkör után temetni kezdtem a csere és "rendes" kapus nélkül felálló Igényteleneket.

Nem véletlenül, hiszen az árnyék nélküli, kábé 40 fokos katlanban úgy éreztem élő ember képtelen maximális intenzitással órákon keresztül rohangálni, nemhogy még eredményesen focizni. Hidvégi Mátéékat viszont borús előrejelzéseim vélhetően egy cseppet sem érdekelték, tették azt, amiért jöttek. Előbb megnyerték a legerősebb csoportkört, egy kis mázlival továbbmentek a legjobb nyolcból, majd meg sem álltak a döntőig. Sikerük titka teljesen kézenfekvő. Most nem azt akarom vesézni, hogy az imént említett Hidvégi és a góllövőlistát vezető, már több mint 50. idei találatát is meglövő Wéber Zoli vagy 6000 meccset játszott egymás társaságában, és jobban ismerik egymás gondolatait, mint otthon az asszony. Inkább azt, hogy látva „laufukat”, mindenki ész nélkül nekik rontott, ők meg okosan lekontrázták  fellazult védelemmel felálló ellenfeleiket. Találtak egy gólt, innentől kezdve pedig már muszáj volt kitámadni áldozataiknak. És ezt az ösztönös harcmodort baromira jól is játszották egészen a döntőig, pontosabban addig a pillanatig, míg a Steps nem került hozzájuk hasonló helyzetbe. Aztán amikor látták, hogy sérülések miatt a Steps  is cserék nélkül marad, beleestek abba a hibába, amit korábban velük szemben követtek el. A végén egy beálló védekezésből induló Steps kontra, és az abból lőtt Batházi-féle gól okozta vesztüket. Bámulatos hadviselés jellemezte az egész kupát. A történelemből kiragadott példával élve kábé hasonló, amolyan „kontrás-megfutamodó” taktikát alkalmaztak előszeretettel eleink is a X-XI. század európai hadszínterein, majd feledve annak minden tanulságát ugyanezt "ették meg" 150 évvel később a tatárokkal szemben.

Szokatlanul hosszú bevezetőm után a másik fontos vezérvonal, hogy a kupa előtti napon volt még 14 csapatom. Aztán a beérkezett nevezések sorrendisége, illetve a szokásos telefonálgatások végén a két utolsót legnagyobb sajnálatomra, de finoman el kellett  "hajtanom". Ennek ellenére a tornán csak 11 alakulat tisztelt meg minket jelenlétével. A Fehér Ház linkségből jelesre vizsgázott. A „pénztáros” Kiss Sanyi még a torna előtti héten hívott, hogy nélküle jönnek a többiek, plusz időközben a csapat "tettéért" a maga nevében elnézést is kért, viszont a többiek hozzáállása kicsit váratlan húzás számomra. Ez az, amit soha nem tudok és akarok sem megérteni, sem pedig elfogadni. Ha valakinek gondja van, próbálja azt időben jelezni. Ez szerintem elvárható. De mondhatnám azt is, ha valaki a másikat nem tiszteli, az ne várja el másoktól, hogy őt tiszteljék. És itt nem csak magamra gondoltam, hanem valamennyi egybegyűltre.

A kezdésre tehát maradtunk 11-en, egy újonccal, mégpedig a junior Haló Kélemmel sorainkban. A csapat vezetője, Merczi Iván a Milfesek színeiben már járt nálunk tornán, így számára sem volt ismeretlen a lebonyolítási menetrend, amelynek első fázisa a már jól megszokott „zsebben turkálós” sorsolás. Ennek egyik eredménye, hogy az A pályán a H1N1 megint belehúzott, ellenfelük a 22 Steps és az Igénytelenek lett. A B-n a No Grazie, a Focisokk és a Napredak; a D-n a White Alders, a Haló Kélem és a nagy visszatérő BSC FC; míg a C-n, - vagyis a csonka csoportban - a Milfesek és a Budai Ászok várták a rajtot.

A műmezsgye szélén (nevezzük A pályának) a H1N1 szorult helyzetével mit sem törődve alaposan meglepte a ranglistavezetőt, és a végén a Steps-nek kellett kapaszkodnia, majd örülnie a 2-2-es döntetlennek. Aztán jött az Igénytelenek, és a H1N1 ellen 3, majd a másik zöld-fekete mezes „cég” ellen 1 pontot begyűjtve nyugodtan szemlélhették a többiek vigaszágas produkcióját.

A B pályán a Focisokk egy nehezen kiszenvedett, ámde parádés Pintér góllal 1-0-ra verte a No Graziét, majd hasonló körülmények között kaptak ki attól a Napredaktól, akik korábban a No Grazie ellen is a maximális pontszám begyűjtésével zártak. Kiss Zalánék olaszos catenacciója ezúttal jól működött.

Mellettük a C-n, a Budai Ászok és a meglehetősen tartalékos Milfesek kiválóan elvoltak egymással. Az Ászokban többek között a korábbi két kapus, Nyerges és Máthé szórta a gólokat, míg hozzájuk Gerecze és egykori játékosuk, Müller Jani kopogtatott be. Mivel a Vokoun-banda neve mellett mindkét meccs után nagyobb szám állt, nem lehetett kérdéses a középdöntős kiléte.

Az utolsó pályán a White Alders és az újonc Haló Kélem egy 2-2-es döntetlennel kezdett, majd lapot kapott a BSC is, akik az Alders ellen aratott izzadtságszagú győzelem után gond nélkül fektették két vállra az egyébként remek futballistákból álló ifjú titánokat. Mivel a C pálya csak két csapatot „látott”, így innen az Alders másodikként ugyancsak a legjobb nyolc biztos résztvevője lett.

A vigaszágon a három tornával ezelőtt győzedelmeskedő, ámde azóta szenvedő Focisokk a H1N1 ellenében vigasztalódhatott volna egy nagy revánssal. Két hete a kupa ugyanezen stádiumában futottak össze, de a rendes játékidőben alulmaradtak. Most ugyan tovább húzták, viszont csak a hatosokig, és egy kihagyott büntető újfent megpecsételte sorsukat. A másik két meccs csak arra volt jó, hogy egy időre elvegye a kárvallottak futballkedvét. A No Grazie és a Milfesek is egy hatosba szaladt bele. Játékkedvük elrontói a Steps és a Haló Kélem lettek.

Aztán a középdöntőre a Haló Kélem állandósította ragyogó játékát, és az utolsó percig úgy tűnt, simán hazaküldik a rettegett Igényteleneket. De előbb jött az egyenlítés, majd egy hatos-párbaj, ami ismételten a legjobb négy közé tolta be a vörösöket. A Steps és a BSC már jóval könnyebben vette a Budai Ászok valamint H1N1 által felállított akadályt, majd jött a nagy truváj. Napredak – White Alders, a három év során már vagy 500. alkalommal. Szerintem lehetetlen úgy tornát szervezni, hogy valamilyen úton-módon a két érintett ne kavarodjon össze, nem történt ez most sem másképp. Zalánék maradtak a „katenaccsónál” Bulyóék pedig támadgattak, majd a második halfban vezetéshez is jutottak. A vége felé a Nepperek, akarom mondani Napredak eszeveszett rohamba lendült, hogy visszahozza a meccset, aminek eredménye egy egész pályás amolyan igazi "alázós" gól. Kocsi Dani felnézett és saját szögletzászlója mellől lazán átemelte a lasztit a félpályánál álló Demeter Marci kapujába.

Az elődöntőben az Alders már koránt sem vitézkedett ennyire. Nagy bátran ők is lerohanták "szegény" Igényteleneket, noha a sok akció ellenére egyet sem lőttek, helyette viszont kaptak hetet. A BSC – Steps derbi a kánikula, a görcsbe húzódó izmok és a fáradtság ellenére is ragyogó focit hozott. A mutatott játék alapján bármelyik csapat méltán juthatott volna a döntőbe, de mivel ez hál’ Isten nem egy balett-verseny, egyszerű kvantitatív dolgok határozzák meg a történések végkimenetelét. Egész pontosan a gólok száma, amiben a Steps ha egy egységgel is, de a lefújás pillanatában jobban állt.

A BSC csoportbéli ellenfele ellen a bronzmeccsen vigasztalódhatott. Hiába játszott lelkesen a Fair Play-Díjig jutó Alders, a rutin győzött, ráadásul Elekes Zsolt személyében a BSC adta a torna gólkirályát, illetve Csányi Mátyás révén legjobb kapusát is.

A döntő ugyancsak két korábbi csoportriválist sodort össze. És következett az, ami a bevezetőben már elhangzott. Az Igénytelenek addig állt jobban, amíg a Steps támadott. Aztán mikor a zöldek csere nélkül maradtak, jött a kés, amibe oktondi módon önkéntelenül beleszaladtak. Így a Steps idei ötödik győzelmével ért véget a bajnokság első fele, amit reményeim szerint hasonlóan színvonalas második szakasz követ.

Erre egyértelmű garancia az egybegyűlt csapatok minősége, a jó hangulat és rendezvény színvonalának megtartása. Félúton a bajnokság első 5 helyezettje: a 22 Steps, az Igénytelenek, a Napredak a Budai Ászok és a White Alders. Viszont mostantól kezdve jönnek az izgalmak,  konkrétan a nagy ponteldobások sokak számára kevésbé örömteli, ámde mindenképp eredményes focira ösztönző etapja (mint tudjuk a bajnoki értékelésben minden csapat esetében csak a legjobb 12 eredmény számít). A következő kupa időpontja június 26., szombat! Kérek minden érintett csapatvezetőt, időben juttassák el nevezési szándékukat.


A Grundfoci/BAFL idei 12. kupafordulójának végeredménye:

 

A győztes csapat tagjai: Karaszek Tamás, Sárosi Márk, Batházi Bábor, Németh Attila, Friedbauer Tibor, Csapó Péter és Balogh Balázs


Gólkirály: Elekes Zsolt (BSC FC)


Legjobb kapus: Csányi Mátyás (BSC FC)


Fair Plaj-Díj: White Alders FC

A Budapesti Amatőr Futsal Liga következő tornájának időpontja és helyszíne: 2010. június 26, szombat, 9 óra, Budapest XIII, Fáy u. 58., Vasas Sportcentrum.            

Szeretettel várjuk minden amatőr csapat jelentkezését!