Magyarország
angol
osztrák
román
lengyel
Bulgária
Egyesült Királyság
Németország
Oroszország
Szerbia
Hírek
Hírek, aktualitások, mérkőzés beszámolók a Grundfocin
2010-02-14 - Grundfoci hírek
A kapuból minden más...
"Sajnos most úgy hozta az élet, hogy valamennyi kapusunk dolgozott, síelt, sérült vagy éppen beteg volt, így nem maradt más, nekem kellett beállnom." - kezd bele megszokott értékelésébe a regnáló bajnok csékája, Kiss Zalán.
"Ennek megfelelően vegyes érzésekkel, és különösebb várakozás nélkül vágott neki a Napredak a 2010-es év 3. kupájának. Mivel védeni nem igazán, de olvasni tudok, elővettem „Futsal” című könyvem, és elolvastam, hogyan is kell védeni. Sokkal okosabb nem lettem, irány a youtube! Beírtam Luis Amado (spanyol fustal válogatott kapusa) nevét, és máris kidobott több száz parádés videóbejátszást. Persze, ettől még nem tanultam meg védeni, de egy-két mozdulatot, helyezkedést, azért le lehetett koppintani.
Eljött a szombat reggel, felvettem a kesztyűt, és farkasszemet néztem a White Alders csatáraival. A mérkőzés viszonylag hamar eldőlt. Négy gyors góllal megzavartuk őket, így annak ellenére, hogy lendületesen támadtak, álltam a sarat, sőt ziccert is fogtam (Döme talált el a legérzékenyebb ponton). Már-már azt hittem megúszom kapott gól nélkül, amikor a védelem csődöt mondott. Két alderszessel szemben tehetetlen voltam, Bulyónak nem okozott gondot az üres kapuba passzolni, 4-1. Ez a vége.
Jöhetett az igazi erőpróba, a BSC FC. Vereséget szenvedtünk, noha a mérkőzés nem volt annyira egyoldalú. A vigaszágon a Nápolyi következett. Kaphattunk volna könnyebb ellenfelet is, sőt, talán csak könnyebbet kaphattunk volna… Rendkívül szoros, de jó hangulatú és sportszerű mérkőzésen 2-0-ás győzelmet arattunk, és szerénytelenség nélkül mondhatom, jól védtem! Dobos Krisztián úgy gyomron rúgott 8 méterről, hogy még ma (hétfő este) is fáj. :-)
Ha a BSC FC-nek és a Nápolyinak nem örültem, gondolhatjátok mit szóltam, amikor kiderült, a Felvidék ellen kell játszanunk az elődöntőbe jutásért. Mondtam a fiúknak, ne lepődjenek meg a Felvidék gyors, pontos, erőszakos (de szabályosan) játékstílusán. Annak ellenére, hogy Erdélyi Z. gyönyörű találatával gyorsan vezetést szereztünk, megleptek minket két gyors góllal (talán a másodikat foghattam volna). 2-1 oda, szünet. A második félidőben rúgott még egyet a Felvidék, amivel elszállni látszott a továbbjutás. De nem adtuk fel, és Erdélyi Z. egyre faragta a hátrányt. A hátralévő 3 percet nagyon megnyomtuk, adódott is lehetőségünk az egyenlítésre, azonban csak nem akart összejönni, így 3-2-re kikaptunk és kiestünk…
Annak ellenére, hogy mindössze a 7. helyen végeztünk, nem voltunk elkenődve, hiszen a későbbi bajnokkal szemben kiesni nem nagy tragédia… A következő tornára valószínűleg tartalékosabb felállásban megyünk, de legalább lesz kapusunk!"
Eljött a szombat reggel, felvettem a kesztyűt, és farkasszemet néztem a White Alders csatáraival. A mérkőzés viszonylag hamar eldőlt. Négy gyors góllal megzavartuk őket, így annak ellenére, hogy lendületesen támadtak, álltam a sarat, sőt ziccert is fogtam (Döme talált el a legérzékenyebb ponton). Már-már azt hittem megúszom kapott gól nélkül, amikor a védelem csődöt mondott. Két alderszessel szemben tehetetlen voltam, Bulyónak nem okozott gondot az üres kapuba passzolni, 4-1. Ez a vége.
Jöhetett az igazi erőpróba, a BSC FC. Vereséget szenvedtünk, noha a mérkőzés nem volt annyira egyoldalú. A vigaszágon a Nápolyi következett. Kaphattunk volna könnyebb ellenfelet is, sőt, talán csak könnyebbet kaphattunk volna… Rendkívül szoros, de jó hangulatú és sportszerű mérkőzésen 2-0-ás győzelmet arattunk, és szerénytelenség nélkül mondhatom, jól védtem! Dobos Krisztián úgy gyomron rúgott 8 méterről, hogy még ma (hétfő este) is fáj. :-)
Ha a BSC FC-nek és a Nápolyinak nem örültem, gondolhatjátok mit szóltam, amikor kiderült, a Felvidék ellen kell játszanunk az elődöntőbe jutásért. Mondtam a fiúknak, ne lepődjenek meg a Felvidék gyors, pontos, erőszakos (de szabályosan) játékstílusán. Annak ellenére, hogy Erdélyi Z. gyönyörű találatával gyorsan vezetést szereztünk, megleptek minket két gyors góllal (talán a másodikat foghattam volna). 2-1 oda, szünet. A második félidőben rúgott még egyet a Felvidék, amivel elszállni látszott a továbbjutás. De nem adtuk fel, és Erdélyi Z. egyre faragta a hátrányt. A hátralévő 3 percet nagyon megnyomtuk, adódott is lehetőségünk az egyenlítésre, azonban csak nem akart összejönni, így 3-2-re kikaptunk és kiestünk…
Annak ellenére, hogy mindössze a 7. helyen végeztünk, nem voltunk elkenődve, hiszen a későbbi bajnokkal szemben kiesni nem nagy tragédia… A következő tornára valószínűleg tartalékosabb felállásban megyünk, de legalább lesz kapusunk!"
