Motto:
Glatz Ferenc: Futball és történetírás c. mûvébõl
„ … s miként emelkedik a helyi közösség évszázadok óta központi építményei (a templom, a községháza, a kocsma) közé a futballpálya? (Amelyet mára már többnyire eltöröltek a községek terjeszkedõ sorházai …) S miként lesz a sportkör – az egyházak mellett – az utóbbi évszázad legkomolyabb civil szervezõdése, állampolgári közössége. És születnek a helyi hõsök (a játékosok) és kiemelkednek az új tekintélyek, az intézõk, a klubelnökök. Mert változhatnak nálunk politikai vezetõk, rendszerek – a Csöpi, a Csepasz, a Kuki, a Duci, a Szafi, mint-mind a helyi amatõr futballisták, nagyobb emberek voltak s maradtak a köznapi életben, mint az izzadtságszagú ünnepélyen politikai beszédeket prelegáló elöljárók. S mert írhatnak és írhattak bármit is a pénzrõl, a juttatásokról az újságírók, a történészek: ha egyszer a 11 ember kifutott a gyepre s körülnézett a pálya körül tolongókra, akkor csak a labda létezett… „

Cs. Tóth Zoltán - UEFA A diploma

Az amatõr csapat
Sándor Pál: Régi idõk focija
Foto:

Lehet-e minõségi szakmai munkát végezni a megyei I. osztályban?

Azt gondolom nagyon sok hozzám hasonlóan gondolkodó és dolgozó kollégában felmerül ez a kérdés. Az amatõr futball célja, a lehetõségek és elvárások, az adott edzõ szakmaisága gyakran egyszerûen megválaszolja a kérdést. Mégis felmerül az emberben létezik-e ebben a témában megkérdõjelezhetetlen, általános igazság, vagy ez csak az adott egyesület szereplõin múlik? A választ döntse el mindenki maga a tapasztalatai alapján, de a saját példámon keresztül szeretnék hozzájárulni a helyes következtetések kialakításához.

Az amatõr futball, ahol nem az eredményt számít!
Szakmai elismertség ezen a szinten?
Rendkívül fontos „missziós” feladatot teljesítenek mindazok, akik a labdarúgásnak ezen területén dolgoznak. Nagyon sajátos ismeretanyaggal, készségekkel, adottságokkal kell rendelkezniük az itt tevékenykedõknek. Egyáltalán nem igaz, hogy csak az számít szakembernek, aki tovább lép errõl a szintrõl.
Miért?
Gondoljuk végig, hiszen nekik köszönhetõen tízezrek

részesülnek a futball nyújtotta élményekben, örömökben
jutnak közösségbe, alakítanak barátságokat
lesznek a labdarúgás értõi, propagálói, támogatói
élnek egészségesebb életet
õk találkoznak elõször a tehetségekkel

Milyen edzõk dolgoznak itt?

Akik a hátországért felelnek. Az edzõnek ezen a szinten a szûken értelmezett labdarúgó szakmai tudása, rátermettsége birtokában egy kicsit pedagógusnak, gyermekeknél szülõ és apapótlónak, pszichológusnak is kell lennie. Napjainkban pedig tovább bõvül az edzõvel szembeni elvárások tárháza.
… és akik kényszerbõl vannak itt.
Beszélnünk kell egy teljesen ellenétes folyamatról, amit a sajátos magyar futballvalóság produkál. A csapatok folyamatos megszûnésével, egyre több magasan képzett edzõkolléga kényszerül ezen a szinten szerencsét próbálni, egzisztenciát építeni, azt kiegészíteni! Ez egy magát indukáló folyamat, ami teljességgel természetellenes és a speciális magyar viszonyoknak a sajátja.

Tápiószecsõ - Túrkeve
mérkõzés
Foto:

Kik játszanak ezen a szinten?

A játékosokat tekintve általában három részre osztható az amatõr futballban aktív szerepvállalók köre:

A valamikor magasabb osztályban futballozó játékosok túl a zeniten levezetni jönnek ide.
Azoknak a fiataloknak a köre, akiknek képességei pillanatnyilag a megyei bajnokságra adnak játéklehetõséget. (Sajnos ez a szám a legkevesebb!)
A harmadik rész igen vegyes. Azok a játékosok, akik nem vállalják a magasabb osztályban való „többlet munkát”, pedig képességeiket tekintve erre lehetõségük nyílna, (belsõ motiváció hiánya!) illetve a munkahelyet, biztos egzisztenciát a magasabb szintû futballhoz képest elõtérbe helyezõk köre.

Mik lehetnek a játékosok motivációs bázisai az edzésre járás tekintetében?

Belsõ motiváció, futballszeretet, a sportág iránti alázat (ez a legfontosabb tényezõ!)
Kulturált körülmények (pálya, büfé, öltözõ stb.)
Fejlõdni képes, egészséges szemléletû közösség, ahová az ember szívesen és nagy rendszerességgel megy
Értelmes szakmai és közösségi célok! Ez lehet az 5. hely megszerzése, de egy rangadó megnyerése is, de nem a mindenáron gyõzni akarás. Az edzõ van a játékosokért és nem fordítva.
Élvezetes, játékos edzések. Az arany középút megtalálása, az edzõi ambíciók és a játékosok edzéssel kapcsolatos elvárásai között.
Közösen kialakított játékszabályok és viselkedési normák. (pl. csúnya beszéd, pontosság-késés, családi események, helyi közösségi programok, stb. )

Következtetések a tapasztalatok tükrében

Az amatõrfutballban eltöltött évek és az eddig összegyûjtött edzõi tapasztalatok is arra engednek következtetni, hogy akár nem optimális körülmények és feltételek esetén is az egyetlen lehetõsége és eszköze a gyakorló edzõnek a munkája során felmerülõ akadályok leküzdésére: a SZAKMAISÁG!
Céltudatos, modern a játékosok által is elfogadott munkamódszerekkel érhetjük el az általunk kitûzött célokat. Semmi esetre sem szabad elvtelen, magunkra nézve káros hatású kompromisszumokra belemenni játékossal, vezetõvel szemben.
Elképzeléseinket, futballról alkotott filozófiánknak megfelelõen csak a ránk bízott közösség jóváhagyásával és aktív közremûködésével érhetjük el. Ennek érdekében a hozzáértõ szakmai munka mellett a helyes kommunikációt jelölném meg a legfontosabb munkaeszközként. Szót érteni játékossal, vezetõvel, szurkolóval, pályamunkással stb. annyit jelent, hogy úgy elérni a szakmai célokat, hogy közben a futballközösség minden szereplõjének fontosságát kihangsúlyozzuk és értékeljük.

Így lesz tiszta az öltõzõ, szépre nyírt a fú, a játékos a mi fiúnk, a közönség a 12. játékos és az edzõ mindennek a koordinátora és a csapat legfontosabb láncszeme.