Október 3-án reggel 12 csapat várta a szokásos kuparajtot. Idén már a 15-ik alkalommal, és sokak szerint az eddigi legerősebb felállással. Mint Kiss Zalán is előre megjósolta, alaposan fel kellett kötni azt a bizonyos gatyát, ha valaki elégedetten akart a Vasasról hazatérni. Ha az eddigi tornák győzteseit nézzük, a szombati mezőny tényleg összehozta a legjobbakat. A Fehér Háznak, a Partner Cable-nek, a KIFU-nak, a Napredaknak, a Felvidéknek és a BB Formnak már nem új keletű a siker. Pedig ugyanolyan amatőrök, mint a többiek. Egy nagy titkuk van csupán: azon kívül, hogy egyénileg képzett amatőr focisták, csapatként is képesek gondolkodni. Ennek egyik eklatáns példája épp a listavezető Napredak.

Tavalyi produkciójuk alapján egy elképesztő formaingadozásra képes csapatként emlékezhetünk rájuk. Voltak mindössze egyetlen egy  lőtt góllal tornautolsók, voltak utolsó előttiek, de ha jobban ment a játék, a középmezőnynél akkor sem tudták magukat előrébb verekedni. Sokszor csak szenvedtek a pályán, viszont nem adták fel! A Napredak 2008 szeptemberétől a mai napig elsőként jelentkezik az éppen aktuális kupára, nem hagytak ki azóta egyet sem! Ott akartak lenni mindegyiken, mert tanulni, fejlődni és összeérni csak tétmeccsen lehet. A tili-toli baráti focizgatások maximum arra jók, hogy átmozgassák az embert, de egy kupa vagy egy bajnoki mérkőzés a tét miatt sokkal több adrenalint hoz ki mindenkiből. Esetükben még vérfrissítésről sem beszélhetünk, mert lényegében teljesen ugyanazzal a kerettel érkeznek a mostani tornákra is, mint tették ezt korábban. A különbség csak annyi, hogy kellő szorgalommal és egymás iránti odafigyeléssel csapatként kezdtek el gondolkodni, és munkájuk gyümölcseként hétről-hétre egyre közelebb kerülnek a 2009-es kupasorozat megnyeréséhez. A titok mindössze ennyi...

A többiek számára követendő napredakos példabeszéd után akkor dióhéjban az aktuális tornáról: a sorsolás után az A-pálya a Forzát, a lényegében a Budai Ászokból kivált H1N1-et és a Partner Cable-t hozta össze. Meglepetésre a "vírusgazda" újonc első nekifutásra ötöt pakolt be a Forzának, és mivel a korábbi győztes Partner sem tudta megadásra bírni, csoportelsőként zárták az első kört. Pár méterrel odébb ugyancsak új gárda brillírozott. Dzodzoglu Szideriszt a Napredakból már ismerhettük, barátait még nem. Most alkalmunk nyílt erre is. Egy sebtében abszolvált névválasztást (B-csapat) követően előbb a Budai Ászokat, majd pedig a rettegett Fehér Házat is leiskolázták. A utóbbit nem is akárhogyan, hiszen a hét gólból az említett görög felmenőkkel rendelkező úriember egymaga hatot kotort be. A C-pályán, azaz a "Győztesek Klubjában" a BB Form szintúgy hetet lőtt a Napredaknak (ki hitte volna ekkor még, hogy a döntőben is találkoznak!), a KIFU megúszta néggyel. A D-csoportban a Felvidék és a Carlos Brazil Focisuli nem bírt egymással, így az döntött, miként veszik a White Alders által útjukba állított akadályt. Az Alders ezúttal egyik fél felé sem tanúsított komoly ellenállást, a több lőtt gól pedig végül a Szlovákiából érkező csapat malmára hajtotta a vizet.

A vigaszágon a Partner 3-1-re verte a rossz napot kifogó Ászokat, a Fehér Ház 2-0-ra a Forzát, a Napredak pedig 3-1-re az összetett listán még ezzel is a harmadik helyre előretörő Alders-t. Aztán jött a nagy meglepetés, azaz a 22 Steps legjobbjaival "átgyúrt" KIFU kiesése Carlos-ék ellenében. 

A középdöntő legizgalmasabb találkozója cím - ha lenne ilyen - egész biztos a B-csapat - Carlos Brazil Focisuli derbit illette volna. Sziderisz háromszor talált be, András István viszont négyszer. Mindez történt egy rendkívül kiélezett, ámde mindvégig sportszerű találkozó keretei között. Időközben a Napredak is magára talált és a Fair-Play Díjjal jutalmazott H1N1 ellen aratott 3-1-es győzelemével a legjobb négy közé tornázta be magát. Azonos eredménnyel ért véget a BB Form - Partner Cable meccs is, meglepetésre a Fehér Ház viszont ennél is nagyobb különbséggel kapott ki a Felvidéktől. Csóka Jenő ezen a meccsen nem könyvelhetett el találatot, viszont a korábbiakon igen. Kupa két éves történelme során egyedüli játékosként lépte túl a 100 gólos álomhatárt, jelen szezont nézve pedig az 50-est. Csóka mellett Bulyovszky Balázst is sűrű taps illeti. Csapata, az Alders ugyan idejekorán elvérzett, azonban a két idény rúgott góljait figyelembe véve mindenképp jelzi játéktudását, hogy  ezen a tornán ő is feliratkozott az 50-esek igen illusztris klubjába (mindössze ketten vannak).

Az elődöntőktől személy szerint jóval többet vártam, nem hittem volna, hogy a Napredak, illetve a gólfelelős Hidvégi Máté ilyen simán végzi ki a "brazilokat". Ugyanúgy meglepett a BB Form Felvidék feletti nagyarányú győzelme is. Még akkor is, ha az új mezre váltó révkomáromiak a korábbi tornákhoz képest meglehetősen tartalékosan érkeztek...

A harmadik helyért folyó mérkőzés és a döntő párosítása igen érdekes fordulatot vett, hiszen pár órával korábban a csoportmeccseken már volt alkalmuk egymással hadakozni az érintett csapatoknak. Mint korábban, a bronzviadalon sem bírtak egymással Carlos-ék és a felvidékiek, így jöhettek a büntetők. Abból is tíz, és mivel a Nagy Péter az utolsó előttit kifogta az utolsót pedig belőtte, a Brazil Focisuli és névadója, Carlos örülhetett.

A döntőben sokáig úgy látszott a Napredak a csoportmeccsen kapott zakót követően megtalálta a BB Form rohamok ellenszerét. Egy félidőn keresztül ragyogóan tartották magukat. Aztán elszabadultak az indulatok... Teljesen indokolatlanul. Mivel nem erről kell szólnia egy amatőr kupás beszámolónak különösképp ezt nem is akarom kommentálni. Tény viszont, annak ellenére, hogy egy valóban rátermett játékvezető fújta a sípot, olykor-olykor még nekem is buzdítanom kellett, bátran használja a zsebében szunnyadó színes kartonfecniket. Meglehet, ez a fajta pszichológiai hadviselés a BB Form egyik fegyvere - bár nem értem miért, mert amúgy remekül fociznak -, most bejött, és Spiesz Tamás triplájával 3-0-ra nyerték a találkozót.