Mint két héttel korábban, ezúttal is 14 csapat vágott neki hetedik idei futsalligás megmérettetésünknek. A sátorbontási procedúra utóhatásaként, a „leghűségesebbek” számára április hava igen mozgalmasra sikeredett. Szervezési szempontból mindenképp utol kellett érni magunkat, így a négy szombatból hármon sokunkat a hétvégék beköszöntével jobbára mellőzött „vekker” riasztott fel legszentebb álmunkból. Az én esetemben persze ez nem is mehet másként, viszont a Háló Kélem, a Napredak, a Buxy Team, az Igénytelenek, a Felvidéki Sasok, a Focisokk, a Zsugabubus, a Budai Ászok és a White Alders játékosai előtt ezért méltán kijár egy nagy meghajlással egybekötött üde kalaplengetés.

 

 

Ami egy hangyányit megborította a dolgokat, az a meggondolatlan nevezésekkel, majd azok pánikszerű visszavonásával való szűnni nem akaró tili-toli. Általában már kedden  nekem szegezik a kérdést: kik lesznek a kupán? Be kell valljam, ekkor még fogalmam sincs. Az utolsó 48 órában rendszerint tótágast áll a világ. Mire eljutunk a szombat reggeli sorsolásig, teljesen más összetételű mezőnyt kapok, mint amire pár nappal korábban számítottam. A hatodik tornán három, most pedig négy gárda annulálta a jelzett intervallumban részvételi szándékát. Akik ezt 24 órával a rajt előtt tették meg - vagyis péntek reggel 9-ig - semmilyen retorzióban nem részesültek, viszont a többiek (a Kelly Hősei ill. a Kerge Marhák) egy bajnokság során végigcipelendő 0 ponttal lettek „gazdagabbak”.

 

 

Másik vesszőparipám: a megfelelő bemelegítés, és a meccsek közben felszabaduló feszültségek koordinálása. Nem véletlenül, hiszen a sérülések száma az utóbbi hónapokban kissé megszaporodott. Mazdak Khedrinek a Napredak hálóőrének a lába, Szatmári Dávidnak (H1N1) elpattant térdszalagja, Farkas Tamásnak (elnézést, de biztos nem fogok 13 csapatnevet felsorolni) a dereka, mostani kupás újoncunknak, a napredakos Szegedi Attilának pedig ripityára tört karja bánta a túlzott vehemenciát. Arra kérnék mindenkit, fokozottan ügyeljünk mások és önmagunk testi épségére, mert ha ilyen ütemben haladunk tovább, lassan jobban járok, ha valamelyik kórház rehab. részlege számára szervezek gyógytornát. Ezzel egyidejűleg természetesen gyors felépülést kívánok valamennyi sérültünknek, azoknak is, akik jelen sorok között – mivel minden esetről nyilván én sem tudhatok –, tételesen nem lettek megemlítve.

 

 

A tornán – mily meglepő - ezúttal is a 16-os rendszer élt, ami két-két négyes, illetve oda-visszavágós alapon ugyanannyi hármas csoport összeállítását predesztinálta. A vak szerencse a négyesekbe a Felvidéki Sasokat, a Milfeseket, a White Alders-t és a Buxy Teamet, valamint a Dream Teamet, a 22 Stepst, Budai Ászokat és a Kortárs Sporttársakat terelte, míg a hármas a Zsugabubusnak, Partner Cable-nek és a Napredaknak, illetve a Focisokknak, az Igényteleneknek valamint a Háló Kélemnek jutott.

 

 

Az A-jelzéssel ellátott pályán a Felvidéki Sasok két héttel korábban bemutatott példátlanul gyenge szereplését feledtetve 2-1-re verte a White Alders-t. Hatalmas meglepetésre ugyanezt tette az utóbbi pár hónapot kihagyó Milfesek alakulata is a kupasorozat éllovasai között jegyzett Buxy Teammel. A sárgák ugyan az Alders elleni 7-0-s egykapuzással javítottak a mérlegen, viszont a Felvidék ezúttal kemény diónak bizonyult. Csakúgy mint a Milfesek számára, akik viszont annyira ezt mégsem bánták, különösen az Alders 8-1-es legyőzése után. Egyszóval a Sasok és a Milfesek mentek tovább, míg a White Alders illetve a Buxy focistái szomorúan vették tudomásul, hogy ez a nap nem róluk fog szólni.

 

 

A Zsugabubus – Partner Cable – Napredak által fémjelzett csoportban mind korosztályban, mind pedig játékfelfogásban és tudásban is majdhogynem azonos szinten álló gárdák kiélezett párharcára lehetett számítani. A hipotézist akár tényként értékelhetjük, hiszen amelyik mérkőzés nem döntetlennel végződött, ott is mindössze egy gólos különbség szólt a „jobbik” javára. A körbeverések okán végül a Partner neve mellett hat, míg a Napredaknál és a Zsugabubusnál 5-5 pont állt. És ha már 5-5, ez a számegyüttes jelentette 2009-es bajnokunk továbbjutását. A vörösök ilyen gólkülönbséggel rendelkeztek, szemben a "zsugások" 3-3-jával. Ebben az esetben pedig a "rúgott oszlop" a mérvadó. Nálunk legalábbis...

 

 

A C-pályán, ha a vártnál körülményesebben is, de azért hozta Dream Team elleni nyitómeccsét a 22 Steps, mint ahogy később a másik kettőt úgyszintén. Ez persze igazi élet-halál küzdelmet generált a második továbbjutó hely megkaparintásáért. Mondhatni minden feltétel adott volt ahhoz, hogy a Budai Ászok, a Kortárs Sporttársak és a Dream Team remekül egymásra találjon. A kiegyensúlyozott küzdelem eredményeképp a három összecsapásból kettőn döntetlen született, ráadásul az egyedüli győzelem is – a B-pálya történéseihez igazodva -, csak egygólos volt. Ezt a minimális, de igen fontos pozitív tényezőt a Dream Team mondhatta magáénak, és váltott jegyet vele a legjobb nyolc közé.

 

 

Ha az első három csoport beosztása már önmagában parádésra sikeredett, akkor nem tudom mivel illessem a negyediket. Már az első körben döntőbe beillő mérkőzéseket láthattunk. Nem is egyet, hanem mindjárt hatot! Amolyan kora reggeli ízelítőként a Focisokk 2-0-ra mattolták az utóbbi fél évben sikert sikerre halmozó Igényteleneket. Majd, hogy azért mégse legyen olyan jó nekik, sebtében bele is szaladtak egy 0-4-es zakóba. Mivel az ünneprontó Háló Kélem a visszavágón is lőtt nekik négyet, ráadásul a szürkék első Igénytelenek elleni meccsüket is döntetlenre hozták, így az első pozíció sorsa hamar eldőlt. Viszont a Focisokk Igénytelenek elleni második derbijének „egálja” az utolsó meccsre is komoly izgalmakat tartogatott. Ha a - már továbbjutó - Háló Kélem nem kap ki, akkor a Focisokk megy tovább, ha kikap, az Igénytelenek. A lefújás előtti 10. másodpercig az első verzió volt életben, majd egy jól irányzott Horváth-féle löket mindent borított. A torna már-már előre elkiabált legnagyobb meglepetése (miszerint a regnáló bajnok, legutóbbi három kupát nyerő Igénytelenek a csoportkörbe elszáll), így elmaradt.

 

 

Ráadásul a vörösök hasonló mázlival fűszerezve abszolválták 22 Steps elleni középdöntős meccsüket is. Már a „spori” szájában volt a síp, amikor Terray László kilőtte a pókot Karda kapus hálójából. Izgalmasan alakult a Felvidék - Napredak és a Háló Kélem - Dream Team találkozó is, főleg az utóbbi, ahol sokáig a Dream vezetett. A legnagyobb meglepetést viszont ismét a Milfesek játékosai produkálták, egy laza négyessel küldték haza a B-csoportot nyerő Partner egyébként kiváló labdarúgóit.

 

 

De végül a Milfesek vitorlájából is "kilopták" a szelet. Mégpedig a Háló Kélem, akik belefeledkezve a gólgyártásba, három ellenében meg sem álltak nyolcig. Hogy sem nívójában, sem kvantitatív elemeiben a másik elődöntős párharc se maradjon el ettől, arról az Igénytelenek gondoskodott. 7-2-t játszottak a Felvidékkel. A váratlan fordulat csak az, hogy a hét gólt nem lőtték, hanem kapták!

 

 

A bronzmeccsen a Milfesek is elkezdtek termelni. Amelyik csapat egy mérkőzésen öt találatig jut, általában győztesként hagyja el a játékteret. Általában. Abban az esetben, ha a szemben álló felet, törtésetesen nem éppen Igényteleneknek hívják. Egyszóval az öt gól most csak a Fair Play-díj elnyeréséhez lett elegendő, mivel ellenfelük a Sasoktól kapott pofonból magához térve, a 2x12 perc alatt nyolcszor „köszönt be” hozzájuk.

 

 

A döntő ugyan közel sem hozott ennyi gólt, viszont minőségében talán a nap valamennyi mérkőzését felülmúlta. A rendes játékidő 1-1-el ért véget, így mint már máskor is volt rá példa, a büntetőpárbaj döntött a győztes kilétéről. Ebben viszont a Háló Kélem fölénye érvényesült, akik idei második tornagyőzelműk mellé 16 egységgel gyarapították pontjaik számát a tabella élén. A gólgyárosok küzdelmét Németh György, a Milfesek ifjú támadója nyerte kereken 10 találattal, míg egy szabálymódosítást előrevetítő döntés alapján a kapusfronton holtverseny alakult ki. Berkes Márton (Háló Kélem) és Kiss Péter (Felvidéki Sasok) megosztva kapták eme jeles trófeát.

 

 

Következő kupa május 7-én szombaton, aki gyorsan reagál talán még bejuthat, aki pedig már ezt megtette és nevezett, annak sok szerencsét!