A két csapat először 1912 júniusában találkozott egymással: Oslóban 6-0-ás győzelmet aradtunk. Ez annyira elvette a norvégok kedvét - bár elképzelhető, hogy ez csak az én fantáziám szüleménye :) -, hogy legközelebb csak több, mint 20 évvel később áltak ki ellenünk. Ráadásul akkor sem hivatalos mérkőzésen, ugyanis a magyar amatőr válogatott látogatott ismét Oslóba. Itt 2-0-ra a házigazdák nyertek, 2 évvel később ugyanitt, ismét csak az amatőr válogatottunk ellen pedig 4-2-re.

1955-ben a helyszín ismét a norvég főváros volt, ahol az Aranycsapat fölényes, 5-0-ás győzelmet aratott! Palotás 2, Kocsis, Puskás és Tichy 1-1 gólt szereztek. 2 év múlva már tétmérkőzésen is találkozott a két csapat: az 58-as VB selejtezőjén 2-1-re nyert hazai pályán a norvég együttes. A visszavágót csodák csodájára már nem Oslóban, hanem a Népstadionban rendezték, a mieink pedig ismét csak 5-0-ra nyertek.

Az 1972-es EB selejtezőin mindkétszer mi nyertünk: idegenben 3-1-re, itthon pedig 4-0-ra. 10 évvel később, VB-selejtezőn szintén oda-vissza vertük őket (1-2, 4-1). 1983-ban az olimpai válogatott 1-1-et játszott velük, igen, Oslóban. Ezután két barátságos gólnélküli döntetlen következett: 84-ben Székesfehérváron és 86-ban Oslóban.

Ezt a gólinséget aztán átmentették a csapatok az 1992-es Európa Bajnokság selejtezőre is, de hogy ez a rész se legyen annyira unalmas, mindkét fél új helyszínt avatott: Bergen és Szombathely adott otthont a mérkőzéseknek.

Mint kiderült, ez a sok döntetlen az átmenetet jelentette, hiszen azóta 4 mérkőzésből 3-at elvesztettünk. A 98-as világbajnoki kvalifikációban itthon 1-1-et játszottunk, de vendégként 3-0-ra alulmaradtunk. A legutóbbi 2 találkozó pedig a legnagyobb vereségeket hozta: 2006-ban Újpesten 4-1-re kaptunk ki úgy, hogy egyetlen gólunk a 89. percben esett, büntetőből, Gera Zoltán révén. A visszavágó ennél is rosszabbra sikerült: Oslóban 4-0-ás vereséget szenvedtünk.

A legutolsó találkozón pályára lépőket Juhász, Vanczák és Hajnal képviselheti, Gera Zoltán sérülés miatt ezúttal nem utazott haza.