Kozelka Zsolt:

A laikusok mindössze annyit tudnak csapatodról, hogy gyorsan regisztráltatok a honlapra, beneveztetek az eddig legnépesebb mezőnyt felvonultató tornánkra, majd hihetetlen izgalmak közepette a végén meg is nyertetek azt. Viszont emögött az eredmény mögött azért nem nehéz kitalálni, komoly évek munkája van. Gondolom nem tévedek...

Mészáros Ferenc:

A Meszitit 2002-ben hoztuk létre. Lemaradás néven elődje - aminek a kapusa voltam - a Tanuló utcában szerepelt, de mivel nem volt semmiféle anyagi támogatás mögöttünk, az akkori csapatkapitány megelégelte a dolgokat. Azon voltam, hogy a jogfolytonosság reményében újjászervezzem az alakulatot. Sokan anno nagypályán, a Budapest I/B osztályban együtt fociztunk, és belőlünk szerveződött az FC Mesziti. Öt éven keresztül egy stabil kilenc fős kerettel dolgoztunk, és most tavasszal következett a csapat életében az a pillanat (sérülés, házasság, elköltözés, stb.), amikor valamelyest át kellett formálnunk.

Kozelka Zsolt:

Egykoron valamennyien igazolt játékosok voltatok. Jelenleg van köztetek olyan, akit nem csak a Mesziti színeiben láthatunk?

Mészáros Ferenc:

Jelenleg egy aktív profi futballistánk van, a futsalos Mezőfalvi Lóránd. Meg a csapatkapitány Mester Attila személyében egy örökös gólkirályunk, aki sajnos már egy éve sérült.

Kozelka Zsolt:

A csapat átlagéletkorát hova tennéd?

Mészáros Ferenc:

Harminckét életévemmel én vagyok a csapat közepe. A legfiatalabb Szatyina István, aki 23, a legidősebb pedig Feyér Balázs és Kiss Csaba, akik egyaránt 41 évesek. Most már azért észrevesszük, hogy egyre nehezebb fiatalok ellen játszani, de megfelelő taktikával ezt még orvosolni tudjuk.

Kozelka Zsolt:

Személy szerint Te miként kapcsolódtál be a labdarúgásba?

Az izmos csapat

Mészáros Ferenc:

Gyakorlatilag gyerekkorom óta benne élek. A középiskolában az iskolaválogatottal nyertünk Budapest Bajnokságot is. A grundon mindig ott voltam, egyesületi szinten pedig hét éven keresztül játszottam. A csapatból mindössze 1-2 társam futballozik nagypályán, most már a többség számára a Mesziti szereplése a legfontosabb. Egyébiránt labdarúgóedzői végzettségem van, és a gyerekekkel foglalkozom lakóhelyemen, a Gyáli Sport Egyesületnél.

Kozelka Zsolt:

Kispályán talán a kapus az, aki a legjobban átlátja a pályán zajló eseményeket. Mennyire tudsz ezzel a helyzeti előnnyel a többiek segítségére lenni?

Mészáros Ferenc:

Miközben védek, irányítom a társaságot is. Ezzel el tudom azt érni, hogy az ellenfél támadásainak zöme el sem jut a kapumig. Kispályán egy lépés, egy méter is igen sokat számít. A többiek pedig megbíznak bennem. Ha a Mesziti alakulásától számítva csinálnék egy ranglétrát, és el kellene helyeznem magam rajta, akkor most már hátrébb tenném a nevem, mint tettem volna azt régebben. Nem tartozom a legjobbak közé, és sokszor komolyan össze kell szednem magam. Ez egy igazi kihívás, mert vannak olyan kvalitású játékosaink, akik mellé dukál egy hasonló kapusteljesítmény is.

Kozelka Zsolt:

Gondolom nem a 4.Grundfoci Kupán begyűjtött elsőség volt a Mesziti eddigi egyetlen sikere. Mire vagytok a legbüszkébbek?

Mészáros Ferenc:

2002 óta háromszor nyertünk egymás után Tanuló utcai-bajnokságot, két ATTE kiírást Angyalföldön, valamint kisebb kupákat. Minden év végén, Mesziti Kupa néven szervezünk egy saját tornát is, ahova meghívjuk mindazon csapatokat, amelyek a legtöbb borsot törték az orrunk alá. Ezt mind az öt alkalommal sikerült győztesként abszolválnunk. Nem azért szerveztük, hogy mi nyerjük, de így sikerült. A Fehérvári úton is próbálkoztunk, ott egy bronzéremig jutottunk. A kezdetekkor egyáltalán nem gondoltuk, hogy a labdarúgásnak ezen szegmensében ilyen eredményekkel fogunk vitézkedni.

2007 - a csúcsév

Kozelka Zsolt:

Mennyire maradt meg számotokra hobbi szinten a kispályás labdarúgás?

Mészáros Ferenc:

Ez mindenkinek ez egy olyan hobbi, ami kinőtte magát. Én ebben megtaláltam meg az örömöm, és a gyermekeim, valamint a munkám után ez a következő. Egy igazi szenvedély.

Kozelka Zsolt:

Otthon ezt miként tolerálják?

Mészáros Ferenc:

Olyannyira, ha valami halaszthatatlan elfoglaltságom van, akkor a feleségem segít. Viszi a játékosokat, megírja a mérkőzés jegyzőkönyvét. Megszerette ezeket a fiúkat, sokuk feleségével szorosabb kapcsolatot is ápol.

Kozelka Zsolt:

Akkor mondhatni, az FC Mesziti egy nagy baráti társaság?

Mészáros Ferenc:

Abszolút az. Gerincét a már említett BLSZ I/B-s Prodeco nevezetű csapat adta. Nem a minőségre mentünk, hanem a barátságra. A Mesziti előtt is összejártunk. A közös foci nekem megéri azt a költséget, amit beleinvesztáltok, és amibe természetesen a társaim is segítségemre vannak. Most tavasszal mindez olyannyira beteljesedett, hogy készítettünk egy honlapot. Nem volt egyszerű. Sajnos nem jegyeztem fel sok mindent az elmúlt hat év történéseiből, viszont legmeghatározóbb eredményeink dokumentálása mellett 900 gólnak is sikerült megtalálnom név szerinti góllövőit. Ez az oldal nem a külvilágnak, hanem magunknak készült. Olyan információkat közöl, ami csak ennek a kevéske embernek szól...

Kozelka Zsolt:

A Kupára visszatérve milyen érzésekkel távoztatok? Mennyire volt számotokra erős az itteni mezőny?

A 4. Grundfoci Kupa győztese

Mészáros Ferenc:

Pont egy olyan torna volt - és ezért is nagyon szimpatikus! -, amely nem vonultatott fel kiemelkedően professzionális szinten futballozó csapatokat. A 19 résztvevőből öt alakulat emelkedett ki. A szerencsével nem álltunk hadilábon - különösen a döntőben -, és egyenlő erők küzdelme folyt az első helyért. Ha még egyszer ugyanígy nekiindulnánk, talán más nyerné meg a tornát. Nekünk mindenesetre tetszett. Egy bajunk van. Mégpedig az, hogy nem vagyunk már fiatalok, és sok csapattársam ettől a terheléstől (öt óra alatt hét meccs), több napig fizikális problémákkal küszködik. Ha rajtam múlna én elmennék minden Grundfoci Kupára, de 4-5-en kevesek vagyunk. Ehhez egy kollektíva kell.

Kozelka Zsolt:

Mi az amit a Meszitivel még el szeretnétek érni, de valami miatt még nem sikerült?

Mészáros Ferenc:

Mi elérni soha nem akartunk semmit. Amikor tapasztaltuk, hogy ebben az amatőr labdarúgásban valamilyen erőt képviselünk, mindenhova azzal célkitűzéssel mentünk, hogy legyünk fenn a dobogón, és kapjunk egy kupát. Befizettünk egy összeget, a pályán megdolgoztunk érte, és ezért vigyünk haza valamit. Az első, a második illetve a harmadik hely számunkra egyaránt győzelem. Pont jó a kérdésed, mert én is azon gondolkodtam, meddig tartható ez? Hány éves korunkig tudunk ilyen színvonalon játszani? A kollektívában még akár tíz év is benne van, maximum ellenkező előjellel. Nem az első háromban leszünk, hanem az utolsóban. A futballon kívül is igényeljük egymás társaságát. Barátságok, üzleti kapcsolatok szövődtek, szóval az eredménytől függetlenül addig focizunk, míg visz a lábunk. A keretnek - a játékosoknak - köszönöm, hogy vasárnapjaikat erre áldozzák. A közös foci érdekében gyakorlatilag minden másról lemondanak. Csak úgy érhetünk el sikereket, ha mindenki akarja. Úgy tudunk csak bajnokságot nyerni, hogyha erő, egység van a csapatban, és mindenki tudja, mi a dolga. Megszeretném köszönni ezt mindenkinek, aki valaha az FC Mesziti csapatában futballozott, és a mezünket viselte.

Kozelka Zsolt:

A jelenlegi keretet kik alkotják?

Mészáros Ferenc:

Kiss Csaba - egykoron kiváló csatár volt, de a 41 év és a rutin hátrahozta. Nem láttam még olyan, vele egykorú embert, aki hasonlóképpen focizna.
Molnár István, azaz Doktor Úr - mindent alárendel a közös siker érdekében.
Séfer Tamás, alias Tanár Úr - a kondíciójával és az akaratával emelkedik ki közülünk.
Mezőfalvi László - tavasszal csatlakozott a csapathoz. Háromszoros futsal bajnok, így profi múlttal rendelkezik. Korábban már eltávolodott a labdarúgástól, de ezt a kollektívát méltónak tartotta rá, hogy újra csapatban játszon.
Mezőfalvi Lóránd (Laci testvére) - az alapemberünk. A csapat esze, a közép-közép. Jelenleg profi futsalos, a Cső-Montage játékosa, így nálunk a minőséget képviseli.
Botos Roland - Mezőfalvi Lászlóval és Molnár Bertalannal egyetemben tavasszal érkezett hozzánk. A futsalban lett volna a helye. Úgy vélem, akár válogatott játékos is válhatott volna belőle.
Molnár Bertalan - futsalos múlttal rendelkezik, és noha már nem aktív, kondíciója illetve mozgáskultúrája lenyűgöző. Mi csak Duracell Nyuszinak hívjuk.
Szatyina István - sajnos Zalaegerszegre költözött. A csapat lendülete, egyben legfiatalabb tagja. A Grundfoci Kupán ott volt, de a távolság miatt már nem tud minden hétvégén velünk focizni.
Mester Attila - a Mesziti kapitánya, a gólfelelős, aki immár egy éve sérült. Nem a mi csapatunkba kellene, hogy lássuk, hanem Gera Zoli mellett a Premier League-ben. Sajnos ez nem jöhetett össze neki, de abban biztos vagyok: képességei alapján az NB1 nem lett volna számára kihívás.

Mészáros Ferenc - a névrokonom, csatár. Bohém életet élt, a bulik miatt sokszor mindössze 2-3 óra pihenéssel jött focizni. Mára már azért megváltozott, a labdarúgás a mindene. Buli után gól, így hívnám őt.
Feyér Balázs - legmegbízhatóbb emberünk, aki ha ötvenszer focizunk egy évben, akkor  mind az ötven alkalommal ott is van. A legtöbb mérkőzést ő játszotta a Mesziti színeiben.
Vincze Ferenc - a cserekapusunk. Erdért nevelés, aki ellenfél volt, de korábbi csapatával megszakadt a kapcsolata. Mivel én sem vagyok már olyan fiatal, ha tornán vagyunk, egyértelmű, hogy felváltva védünk.
Tóth Zoltán - szintén egyik, azóta megszűnt ellenfelünktől érkezett. Ha bajban vagyunk és hívjuk, mindig kisegít minket. Azt a produkciót nyújtja, amit kérünk tőle. Abszolút tökéletes kisegítőember.
A végére maradtam én. Esetemben a lelkesedés, az akarat, a csapat felé irányuló szeretet a meghatározó. Sokszor ezzel jobban tudok segíteni csapattársaimnak, mint képességeimmel. Jóllehet úgy gondolom, ez utóbbi alapján is beférek még ebbe a társaságba.

Kozelka Zsolt:

Mindenképpen, hiszen a 4.Grundfoci Kupán a torna kapusa Te lettél...

Negyedik tornánk legjobb kapusa

Mészáros Ferenc:

Vincze Ferivel felváltva védtünk. Azért került hozzám az a díj, mert a legkevesebb gólt kaptuk. Ehhez viszont kellenek a csapattársak is. A honlapra sem azt tettem fel, hogy én lettem a legjobb kapus, hanem azt, hogy nyertünk egy díjat, mert nekünk lőtték a legkevesebb gólt.

Kozelka Zsolt:

Indultok bajnokságokon, kupákon. Éves szinten mekkora büdzsével gazdálkodtok? Esetleg vannak támogatóitok is?

Mészáros Ferenc:

A tavaszi, őszi bajnokság mellett szeretem a csapatot elvinni és megmérettetni kisebb kupákon is, de ebből elég egy évben három. Plusz megszervezem a saját tornánkat minden év végén. Amint láttad, mi ráadásul azért normális szerelésben is játszunk. Azt hiszem, 200-300 ezer forintból megoldható mindezek biztosítására. Nekünk is van egy két kisebb támogatónk, de ha egy Ferencvárosnak vagy egy MTK-nak sem egyszerű szponzort találnia,  akkor a Meszitinek miért lenne az. Aki tízezer forintot ad a mi focinkra, annak hatalmas köszönet érte. Tényleg önmagunk szórakoztatására futballozunk. De ha azért játszunk, hogy a gyerekeink is sportszeretőek legyenek, és kedvet kapjanak a labdarúgásra, akkor már megérte.