"Mindent egybevetve, ez volt a fradi4ever első megmérettetése, így csapategységről koránt sem lenne szerencsés beszélnünk. Ráadásul az ellenfél összeszokott, komoly játékerőt képviselő gárdáját nézve, nem kellett komoly jóstehetség annak megállapításához sem, hogy mérkőzés végkimenetele gyakorlatilag már a kihívás pillanatában eldőlt. Helyzetünket tovább súlyosbította két ügyeletes gólvágónk, Botyi és Beejay igazolt távolléte is.

Amikor még élt a remény...

A 2x30 percet azzal a felkiáltással kezdtük meg, hogy a meccs elején kivédekezzük ellenfelünk szemét, majd lehetőség szerint megpróbáljuk gyors kontráinkkal lelohasztani vállalkozókedvüket. A logikus, mesterien kidolgozott taktika már ez első pillanatokban romba dőlt. Játékosaink komoly harci szellemükről tanúbizonyságot téve valóságos "John Rambóként" rohanták le a hazai pálya előnyét élvező Ambleneseket. Mindent elsöprő támadásunk annyira azért nem sokkolhatta le őket, és védelmünk alapvető hiányosságait kihasználva, az első percben két gólt szórtak hálónkba. A gyenge kezdés stádiumát az erőteljes visszaesés állapota váltotta fel. Hevenyészett támadásaink zöme rendszerint már a középpályán elhalt, így ellenfelünk kapusa gyakorlatilag teljes tétlenségre lett kárhoztatva. A félidő egyetlen számunkra pozitív momentuma egy -általam-, a félpályáról megküldött hatalmas bomba volt, ami a felsőlécen csattanva nyilván serkentőleg hatott eme bizonyos hálóőr aznapi ébredési ciklusára. A mi térfelünkön már koránt sem volt ilyen eseménytelen az élet, és Bancsi 4, illetve Gyuri, Szekics és Zsorzsi 1-1 gólja azt jelentette, hogy a számunkra igencsak megalázó 0-7-es félidei eredménnyel kell kibaktatnunk a második játékrészre.

Méghogy nincsenek szurkolóink...

A következő 30 perc egy igen fontos motivációs alapot tartogatott a számunkra: mindenképp gólt kell rúgni! A mérkőzés eredményének megfordításáról nem is álmodhattunk, sőt azt, hogy megússzuk tíz bekapott gól alatt, ugyancsak megoldhatatlan feladatnak minősült. Küszöbön álló győzelmét megérezvén ellenfelünk egy hangyányit visszavett lendületéből, és noha ezzel együtt távolról sem kerültünk pariba velük, de olykor-olykor legalább már kapujukig eljutottunk. Mérlegünk egy újabb kapufa, pár ordító helyzet, valamint egy gyönyörű kényszerítőzés, amit sajnos 2 méterről az üres kapu fölé vágtunk. Valamiféle elképzelést játékunkba csempészve ugyan többnyire képesnek bizonyultunk megakasztani az Amblen támadásait, azonban kontráikban továbbra is ott volt a gól. Gyuri és Bancsi 1-1, illetve Lambi két remekbe szabott villanásával vajmi keveset kezdhettünk, és mivel ezen a napon a szerencsével is hadilábon álltunk, ellenfelünk 11 találatára egy alkalommal sem sikerült válaszolnunk.

Itt már teljes a káosz...

Csanki megfogalmazásban: mint a leírtakból is kitűnik, ellenfelünknél alig voltunk rosszabbak, mindössze annyiról van szó, hogy kaptunk néhány gólt, de ennyi erőből akár mi is lőhettünk volna párat. Egész egyszerűen nem volt szerencsénk. Mi elsősorban a szimpátiáért focizunk. Egész biztos, hogy az Amblen játékosai sem tekintenek rossz szájízzel erre a találkozóra. Valószínűleg ez a szimpátia lehet oka annak is, hogy egyre többen akarják velünk összemérni tudásukat."