"Érdekes kerettel érkeztünk, és a rossz előjelek ellenére sikerült ismét a dobogóra kapaszkodni.A kupa előtti nap délutánján még úgy nézett ki, mindössze hat fővel vágunk neki a viadalnak. Néhányan nem értek rá, többek közt a tavalyi góllövőlistán negyedik Ács Dani, a két kupa alatt kilencet vágó Ferincz Gabi és csapatunk legtechnikásabb játékosa, Szilágyi Gabesz, aki sajnos nem sok tornán mutathatta meg magát. Mások hozzáállásbéli problémák miatt maradtak ki. Iván azonban húzott egy váratlant: behívta két ex-játékosunkat, Müller Janit és Szatmári Dávidot, így végül teljes kerettel érkeztünk a Fáy utcai sportcentrumba.

A sorsolásnál a Nápolyi FC-t kaptuk oda-visszavágós rendszerben. Eddig két alkalommal játszottunk velük, mérlegünk egy döntetlen és egy szoros vereség volt. Az első meccsen gyorsan megszereztük a vezetést, ők fordítottak, majd egyenlítettünk. Az egyik Nápolyi gól előtt kapusunk még a kesztyűjével babrált, amikor érkezett egy lövés. Elég szerencsétlenül nyúlt bele, így a visszavágón már nem tudott a kapuba állni. Mivel egy apróbb sérüléssel bajlódtam, ami ráadásul zavart a mozgásban is, úgy döntöttem, átveszem szerepkörét. Ki is jött a kettőnk közti különbség, 3-1es vereséget szenvedtünk. Játékunk eléggé visszaesett, így a vigaszágra kerültünk, ami talán jót is tett. Időközben sikerült rábeszélni a civilben érkező Józsit (Nyerges – a szerk.), hogy vegye fel a kapusszerelést és álljon be.

A nyolcba jutásért a Buxy Team-et kaptuk, akikkel én személy szerint még nem találkoztam. Szimpatikus fiatal banda benyomását keltették. Kevés faulttal, semmi kiabálással, ám annál lelkesebb játékkal hívták fel magukra a figyelmet. Sajnos az elején kicsit lebecsültük őket, és kaptunk egy gyors gólt. Majd tovább nyomtak és egy hatalmas kapufát lőttek. Ez kicsit felébresztett minket, és még az első félidő során sikerült egalizálni. A második half hasonlóan kezdődött, mint az első, azaz egy Buxy góllal. Utána mi nyomtunk, sorra alakítottuk ki a helyzeteket, de nem tudtunk betalálni. Eközben elég veszélyes kontrákat vezettek, de Józsi a helyén volt. Az utolsó percben egy remek kombinációból egyenlítettünk. Jöhettek a büntetők! A hatosokat már gyakorolhattunk párszor a korábbi tornákon. Egyetlen egyszer maradtunk alul, akkor éppen én hagytam ki a mindent eldöntőt, azóta nem rúgok soha. A gyakorlottság ismét bejött, mi belőttük (1-0), ők kihagyták, mi kihagytuk, ők belőtték (1-1), mi belőttük (2-1), ők kihagyták. A nyolcba jutottunk, ami a legminimálisabb elvárás volt.

Az elődöntőbe való bekerülésért a Napredak következett. Kiss Zalán a Buxy elleni meccsünk alatt tudtunkra adta, hogy nem a Budai Ászokért dobog a szíve, és sokkal inkább játszana a másik csapat ellen. Talán kicsit a mumusukká váltunk, az elmúlt néhány kupán kétszer rajtuk keresztül jutottunk a legjobb négy közé. A mérkőzés 0-0-lal zárult, viszont koránt sem az unalmasabbik fajtából. Hogy mást ne mondjak, Csabi (Molnár) talán a kupa történetének legnagyobb mentését mutatta be, míg mi egy akcióból két kapufát lőttünk. A büntetőknél ismét mellénk állt a szerencse. Kettőt belőttünk, Józsi kettőt megfogott. Az Ászok máris a négy között, méghozzá győzelem nélkül(!).

Az elődöntőben a Felvidék várt ránk. Kétszer találkoztunk velük, ez alatt 17 gólt kaptunk. Talán érezhető, hogy nem mi voltunk a favoritok. A játék képe egyértelműen az ő fölényüket mutatta, azonban a helyzetek alapján könnyen kihozhattuk volna ezt is döntetlenre. Végül két szólót követően két góllal büntettek, és 2-0-ra kikaptunk tőlük. A papírforma igazolódott, de mi sem vallottunk szégyent.

Következhetett a bronzmeccs, méghozzá meglepetésre a 22 Steps ellen. Elhittük, hogy kevésbé motiváltak, mint mi, illetve hogy talán kicsit lenéznek minket korábbi mérkőzéseink alapján. Ennek ellenére ők szerezték meg a vezetést. A két kupával ezelőtti bronzért folyó csata járt a fejemben, így elhittem, ez is meglehet. Még az első félidő során sikerült fordítanunk, majd a 2-1-es eredményt foggal-körömmel védtük, szinte teljesen feladva a támadást. Remek, néha kicsit túlságosan is kemény védekezéssel sikerült megtartani előnyünket. Ezzel megszereztük a tornán első győzelmünket, így három kupa leforgása alatt másodjára állhattunk fel a képzeletbeli dobogóra.

A gólokon ismét osztoztunk. Senki sem emelkedett ki, öt különböző játékos szerezte a hetet, a míg a10 kapott három kapusnak jutott. A büntetőpárbajokat elképesztő hatékonysággal nyerjük, Józsi pedig ha az elejétől véd, talán a torna legjobb kapusa is lehetett volna. Meg nem bántva ezzel a kijelentéssel a kisredbullos Zajcsek Viktort.

Ha így folytatjuk és teljes keret, még egy tornagyőzelem sem elképzelhetetlen. Mindenesetre a dobogó elérése mindig örömteli számunkra!"