"A Napredak tradicionálisan hullámzó teljesítményt szokott nyújtani, ugyanis a csapat játéka nagyban függ a megjelent játékosoktól. Szinte sosincs olyan, hogy két egymást követő kupára ugyanazzal a csapattal érkeznénk. Így pedig elég nehéz átlagos, jó teljesítményt nyújtani.

Nem volt ez másként most szombaton sem, hiszen az alapkeretből csupán Barla doki, Barabás Krisztián és én voltam jelen. Aztán csatlakozott hozzánk Kiss G., Őrhalmi K., Jaksi és Szidi. A múlt vasárnapi kupán megsérültem, így kapus, illetve egészséges bal boka hiányában én őriztem a hálót. Barla doki ugyancsak jelezte, ne sok jóra számítsunk tőle, mert neki is fáj a lába. Sebaj, azért így is megleszünk. Gondoltuk…

A Gepard elleni első meccsből még 30 másodperc sem telt el, amikor Őrhalmi kéredzkedett le a pályáról. Meghúzódott a combja, remek… Jött egy alig két perces sérülésmentes időszak, majd Kiss G-nek fordult ki a bokája. Később kórházba is kellett vinni, de szerencsére se szakadás, se törés. Épp, hogy felocsúdtunk a sokkból, amikor Jaksi kapott a combjára egy „medvepuszit”, és terült el fájdalmas arccal. Három perce tartott a kupa és három játékosunk dőlt ki ezalatt! Gyakorlatilag két egészséges emberünk maradt: Szidi és Barabás Krisztián.

Innentől kezdve nagy reményeket nem várhattunk a tornától. Már az is csoda, hogy egyik meccsünkön sem kaptunk ki. Ebben óriási szerepe volt Barabásnak, aki mint Gattuso szántotta fel a pályát. Hol elöl volt, hol hátul. Lendülete két mérkőzés erejéig tartott, utána sajnos elfogyott szufla. A harmadik menetre így három sántából (rajtam kívül), és két hullából állt a Napredak. Ettől függetlenül nyerhettük volna az Ászok ellen, mert legalább öt 100%-os helyzetet hagytunk ki. Utólag, azonban mégsem bántuk, hiszen biztosan nem tudunk volna még két mérkőzést lejátszani.

Most két hét pihenő, remélem mindenki meggyógyul a következő tornára."