A mérkőzés kezdetekor senki sem gondolta volna, hogy egy mozgalmas, három gólos szegedi siker kerekedik a találkozóból, hiszen a pályát pár centis fehér hóréteg borította, és már az első percekben kiderült, hogy a takaró alatt mély, csúszós a gyep, ami az olvadással tovább romlott. Ám a szegedi harcosságnak köszönhetően már az első félidőben több helyzete is adódott a vendégalakulatnak, amikhez helyenként tetszetős akciók is kötődtek. A második játékrészben elfogyott a hazaiak ereje, a nagy nyomást nem bírták, s a volános akciókból sorra születtek a gólok. Összességében elmondható, hogy ezen a napon minden poszton jobban muzsikált a Tisza Volán, a Jászberény lendülete egyszer sem tartott ki Dongó kapusig.

Buchholcz Gábor: “Első ránézésre a hó miatt azt hittük, hogy nem lesz mérkőzés. Majd jött egy kis havas eső is, így igazán nehéz talajon játszhattunk, de a csapat nem ezzel foglalkozott szerencsére, hanem a nagyon fontos három pont begyűjtésével. Az első félidőben főleg a pályával ismerkedtünk, de e periódusokban is nekünk voltak apróbb helyzeteink. A Jászberény nekünk esett második játékrész első tíz percében, de ezt a rohamot kibekkeltük, és így jöhettek a góljaink. Komolyabb támadásuk nem volt, egyszer kellett Mórocznak nagyot mentenie. De ezt leszámítva semmilyen módon nem tudtak a védelmünk mögé kerülni. A csapatom mind fizikálisan, mind pedig játékban felülmúlta ellenfelét. Úgy gondolom, hogy az igazi arcunkat az utolsó négy fordulóban mutattuk meg. Sikerült felzárkóznunk az élboly nyakára, és egy sikeres alapozás után tavasszal, ha az első mérkőzéseken odafigyelünk, még akár az eredeti terveinket is beválthatjuk.”

(szegedma.hu)