Itt ül most egy kávéházban, ez azt jelenti, hogy a keretbe sem nevezték. Tud egyáltalán drukkolni ilyenkor a társaknak, a lelátón ülve?

Nagyon keserű szájízzel nézem az Anderlecht meccseit. Egy játékos mindig futballozni akar, főleg, ha egészséges. A szurkolók kérdezik is tőlem, hogy miért nem látnak, csak nem vagyok sérült...?! Elképednek, amikor azt mondom, hogy gyakran az ificsapattal kell edzenem.

Tudja már ennek az okát?

Nem találok rá magyarázatot. Akárhányszor rákérdeztem, sohasem kaptam egyenes választ, csupán annyit feleltek, hogy majd eljön az én időm. John van den Bromot májusban nevezték ki edzőnek, s ezzel egyszeriben körön kívülre kerültem. 

Jelezte az edző azt, hogy órákkal az átigazolási piac nyári zárása előtt órákkal az ön posztjára, vagyis a védelem közepére új játékost igazol?

Egy szóval sem. Őszintén szólva le is forrázott a hír. Ha időben közölték volna velem, egészen biztos, hogy más csapatban folytatom a pályafutásomat, mert ez itt számomra nem vezet sehová. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy bérelt helyem legyen a kezdőcsapatban, de azok után, amit 2005 óta tettem az Anderlechtért, annyit legalább megérdemeltem volna, hogy leüljenek velem beszélgetni, és szembesítsenek a terveikkel.

Nyáron több csapat, így a német Mönchengladbach, a török Besiktas és az ukrán Dnipro is érdeklődött ön iránt, utóbbival állítólag komoly tárgyalások folytak.

Sajnos a huzavona kapcsán meg kellett tanulnom: a profi futball világában csak a pénz számít, semmi más. Sohasem tagadtam, megfelelő ajánlat esetén továbbállnék, de amíg itt vagyok, mindent megteszek az Anderlechtért. A megfelelő ajánlat alatt nem azt értem, hogy minél jobban megtömjem a zsebeimet. Sokkal fontosabb nekem, hogy egy nívós bajnokság nívós csapatában játsszam. Rendkívül hátrányosan érintett, hogy júniusban megsérültem a válogatott meccsen, és a kihagyás hosszabbra nyúlt, mint arra számítottam, és ezt rossz szemmel néztek Brüsszelben. Ez az, ami nem érdekel, mert a magyar válogatottért mindent megteszek!

Azzal feltehetőleg tisztában van, hogy ha nem tud bizonyítani a klubjában, előbb-utóbb mellőzheti Egervári Sándor szövetségi kapitány is.

Pontosan tudom, és végtelenül hálás vagyok neki, hogy ilyen körülmények között is számít rám. Semmihez sem hasonlítható érzés a magyar válogatottban futballozni. Nekem teljesen mindegy, hogy barátságos vagy tétmeccs, ugyanúgy odateszem magam, és ezt láthatóan a szurkolók is értékelik. Emlékszem, amikor az U21-es válogatottal Olaszország ellen játszottunk, és a lépcsőn is álltak a Fradi-pályán. Az ilyen élményekért érdemes keményen edzeni, mindennap megfeszülni.

Mi a következő lépése?

Télen mindenképpen csapatot akarok váltani, akár kölcsönben, akár végleg. A lényeg, hogy azt csináljam, amit a legjobban szeretek: futballozni akarok.

-------------------------

John van den Bromnál a Milan elleni Bajnokok Ligája-mérkőzést követő sajtótájékoztatón érdeklődtünk Juhász Roland helyzetétől, de azt felelte: olyan játékossal nem hajlandó foglalkozni, aki a keretbe sem fér be. Később négyszemközt is próbáltuk szóra bírni a holland edzőt, de leszögezte, a hátvéddel kapcsolatban egyetlen kérdésre sem válaszol. A találkozón egyébként a Juhász helyére igazolt Bram Nuytinckot kiállították. (Heti Válasz - http://hetivalasz.hu/sport/mindent-megtesz-a-magyar-valogatottert-57804 )