Meglepetésekben tehát első tavaszi tornánk sem maradt adósunk. Ráadásul úgy, hogy rég vonultattunk már fel ennyire erős mezőnyt. Apropó 16 fős mezőny. Ez ebben a formában egy kicsit sántít, mivel csak 15-en érkeztek meg időben, normális létszámban. A kakukktojás ismét a Goal Zero volt. Mint két héttel korábban, ezúttal is mindössze hárman "gyülekeztek", ami elég karcsú ahhoz, hogy értelmes keretek között tudjanak focizni. Itt az a szomorú – számomra legalábbis -, hogy ezzel a nehezen minősíthető hozzáállással egyfelől elveszik más alakulatoktól az indulás lehetőségét, ráadásul a minimális tiszteletet sem adják meg sem a kupának, sem a versenytársaknak és ami a legkétségbeejtőbb, még saját csapattársaiknak sem. Négy hónap alatt, a negyedik alkalommal! Egyszóval szánalmas az egész, és ezzel nem feltétlenül a csapatkapitány Farkas Tamást akarom bűnbaknak kikiáltani…

A Goal Zero kiesésével az A pálya így három csapatosra zsugorodott. A vakszerencse a kupás címvédő 22 Steps-t, a H1N1-et és a junior Goalbusters FC-t terelte össze, amolyan oda-visszavágós alapon. Fortuna szombat reggel igen vicces kedvében ébredt, mivel egy pályával odébb négy korábbi győztest akasztott egymás nyakába. A Fehér Ház 4-szer, a Napredak, a BB Form és a Felvidék pedig 2-2 alkalommal hódította el legtekintélyesebb trófeánkat. Egy büszke trófeatulajdonos maradt a C játéktérre is. Itt az Igénytelenek ellenfele a Budai Ászok, a bajnoki reményekkel érkező Gepard Out és egy középiskolás gárda, a Milfesek lett. Az utolsó pályán a feketék delegációja, azaz a White Alders, a Nápolyi FC, a Futballica és az FC Focisokk nézett egymással farkasszemet.

A csoportkörben a séma elég egyszerű, az első kettő továbbmegy, a többi kiesik. Vigaszág nincs, mivel a helyosztók érdekeltjeinek így is 6, illetve 7 mérkőzést kell röpke négy és fél óra alatt abszolválniuk. Ugyanúgy kiemelés sincs, ennek magyarázatát a postaládámban gyülekező cikkekre válaszul a napokban úgy is ki kell fejtenem, így ezt most ha ideiglenesen is, de fagyasztom.

Az A pálya abszolút esélyese közelmúltban mutatott formája alapján a 22 Steps lett, és a várakozásokhoz maradéktalanul igazodva maximális pontszámmal, 26-3-as gólkülönbséggel hozták is meccseiket. A Goalbusters masszívan kezdett, de a végére elfáradt, ezzel a csoportkör másik továbbjutó egysége a H1N1.

A B pályán - ugyancsak a várakozásokhoz igazodva - pattanásig feszült a helyzet, mivel négy győzelmi esélyes közül kettőnek a csoportkör jelentette a végállomást. A nyitókör rávilágított, hogy nagyjából egy szinten mozog minden jelenlévő, hiszen mind a Fehér Ház – BB Form, mind pedig a Felvidék - Napredak derbi döntetlen eredményt hozott. A kérdés, ki botlik először? Aztán a második körben eldőlt ez is, a Napredak két gólos vereséget szenvedett a Fehér Háztól, csakúgy mint a Felvidék a BB Formtól. A kudarc a vesztesek szempontjából egy meglehetősen nehezen feldolgozható lelkiállapotot teremtett, hiszen a bíró munkálkodását erőteljesen kritizálva 0-0-s állásnál a Napredak három játékos kivételével - a BB Form legnagyobb örömére - elhagyta a "csatateret". A poén csak az, hogy még így is ragyogóan állták a sarat, reménytelen helyzetben is hősiesen védték kapujukat. Dr. Barla-Szabó Tamás, Hidvégi Péter és a hálóőr Demeter Márton példás hozzáállása magában hordozza az egész Liga szellemiségét. Még akkor is, ha éppen nem értünk maradéktalanul egyet a spori döntéseivel. A Napredak másik feléhez hasonlóan a Felvidék is feladta, utolsó mérkőzésükön egyet lőttek hét bekapott gól ellenében, ami azért valljuk be, elég meglepő. Még akkor is, ha momentán a Fehér Ház lövi azt a hetet.

Mintegy dráma utáni levezetésként pedig következzék a meglepetések vígjátéka. Ami persze nem abból állt, hogy az Igénytelenek maximális ponttal nyerte a csoportkört, hanem, hogy az egy hónappal ezelőtt erős villámrajtot vevő Gepard Out egy sima knock out-ot nyomott saját homlokára, azaz kikaptak a Budai Ászoktól, az Igénytelenektől, sőt még a tizenéves Milfesektől is. Így 0 ponttal és egy összetettbeli nem túl fényes 14-ik hellyel vonulhattak az öltözőbe. Mivel az Ászok a milfes meccset 3-0-ra hozta, értelemszerűen ők mentek tovább.

A bajnokok a B pályán, a fekete-mezesek pedig a D-n gyülekeztek.  Mondhatnánk erre, a sors útjai kifürkészhetetlenek. Naná, de még mennyire, pláne úgy, hogy az előző tornán a legjobb négyig menetelő White Alders-nek 4 pont is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a középdöntőbe kerüljön. A Focisokk-nak sem volt több szerencséjük, két döntetlennel és egy vereséggel még normál esetben is közel lehetetlen tovább menni. A csoportkört így a 6 pontos Futballica nyerte (pont Müller Jani és Molnár Döme egykori alakulatától, az Alders-től kaptak ki), második pedig jobb gólkülönbségének köszönhetően a Nápolyi lett.

A középdöntő akár a döntővel is felért volna. Ha a 22 Steps – BB Form meccset nézzük mindenképp, aztán nem kis meglepetésre sima Steps győzelmet láthattak az egybegyűltek. A BB Form valami olyat tett, amit az előző évad tornái során egyetlenegy alkalommal sem láttunk tőlük: egyszerűen elfáradt. A vége 4-1, de ha nem Budai Ricsi áll a kapuban, lehetett volna több is. Revans szaga volt a Fehér Ház – H1N1 viadalnak is. Aki nem tudná, két héttel ezelőtt az utóbbi gárda 3-2-re verte Csókáékat még a csoportkörben. Hozzáteszem, nem kis elismerést kivívva ezzel maguknak. Most talán elkapkodták a dolgot, ennek eredménye egy nehezen magyarázható 1-8 lett. Az Igénytelenek – Nápolyi találkozó már korántsem alakult ilyen egyszerűen, mint ahogy a Futballica Budai Ászok elleni fellépése sem. Az előbbit egy góllal az Igénytelenek nyerte, míg a D pályán 2-2-es döntetlen állás után a büntetők döntöttek, méghozzá a kanárik teljes megelégedésére.

Az elődöntő két gólzáporos, mindamellett érdektelen mérkőzést hozott. 22 Steps – Igénytelenek 4-0, Fehér Ház – Budai Ászok 9-2. Sok szót nem érdemes egyik találkozóra sem pazarolni. Az egyik fél még bírta szuflával és idegekkel, a másik meg nem.

Viszont a bronzmeccsre felpörögtek az események, bár amikor az Ászok mindjárt az elején jó fél pályáról kapott egy banális potyagólt, azt hittem végleg el is dőlt minden. Eddigi mérlegük: 2-9, 1-8, 0-5 és az aznapi 4-6 sem sok jót ígért. Ráadásul, ha lőttek végre egy gólt, az ellenfél is betalált. A második félidőben aztán gondoltak egyet, valami eszeveszett módon elkezdtek hajtani, és láss csodát, az utolsó perc derekán ki is egyenlítettek. Ha nyerni nem is tudtak, de egy döntetlen ebben ez esetben egy győztes mérkőzéssel is felér. Pláne, ha a hatos-párbajt hatékonyabb eredménnyel zárják. Így is tettek, és napra pontosan 15 hónap után újra „ölükbe hullott egy dobogós” hely. Hozzáteszem: teljesen megérdemelten!!!

Az akkori Budai Ászokból a döntőben is képviseltette magát egy játékos, mégpedig a 22 Steps frontembere, Karaszek Tomi, aki egy sérülés miatt legnagyobb bánatára két héttel ezelőtt nem lehetett aktív részese csapata első tornagyőzelmének. Most viszont újra a pályán volt, és ha a döntőben nem is rúgott gólt, kilenc találatával alaposan kivette részét a gólgyártásban. A döntő  a bronzmeccshez hasonló élmény gazdag színfoltja lett a napnak, és azon vettem észre magam, hogy bolygó hollandiként forgolódok a két pálya között, nehogy lemaradjak valamiről. A csata végül itt is döntetlent hozott, a büntetőket pedig a Steps játékosai rúgták pontosabban, így röpke két hét leforgása alatt immár másodjára emelhették magasba a győztesnek járó trófeát.

Mint két hete, a torna kapusa ezúttal is a „Huszonkettek” hálóőre, Karda Szabolcs lett, míg a gólkirály a 10 alkalommal eredményes Dani Gábor az ezüstérmes Fehér Házból. Mindent összevetve kissé talán hektikus, viszont mindamellett igen fordulatos tornán vagyunk túl. Ahogy a beérkezett leveleket nézem, az elkövetkezendő napok folyamán még lesz miről csemegéznünk. Folytatás március 20-án!
 

A Grundfoci/BAFL idei 5. kupafordulójának végeredménye: