„Szerencsére ebben az évben minden rosszul sikerült kupa után (szinte mindegyik ilyen volt) találtunk kifogást, miért is játszottunk rosszul. Szerencsétlen sorsolás, kevés csere, meleg, a sérültek, a szemét bíró, stb…

Most azonban nincs. Csődöt mondtunk, mint csapat. Azt hiszem (legalábbis remélem) ez a kupa volt a Napredak történetének mélypontja.

Hét mezőnyjátékossal, és Farkas Tomival érkeztünk a tornára, ahol a egy erős, két csapatos csoportba kerültünk.:-) A H1N1 és mi. Szépen leültünk, megbeszéltük, hogy mi kellene játszani, miként cseréljünk, mire figyeljünk, majd felmentünk a pályára, és pont az ellenkezőjét csináltuk. Mintha néhány csapattárs direkt nem azt akarta volna. A fegyelmezettség leghalványabb jele sem mutatkozott meg, és bár csak egy erősen potya szagú góllal kaptunk ki (1-0-ra), borzalmasan fociztunk. Sértődöttség (nem passzolok, mert nekem sem passzoltak), kiabálás (ebben én jártam az élen), küzdés hiánya, és a kihagyott helyzetek jellemezték az egész kupát.

A csoportban még egyszer kikaptunk a H1N1-től (ezúttal 3-1-re), majd jöhetett az egyenes kiesés, és a Focisokk. A mérkőzés előtt leültünk és átbeszéltük a hibákat, illetve, azt, hogyan is kéne végre már játszani, majd – nem fogjátok kitalálni – pont az ellenkezője történt a pályán. Számomra a kupa csúcspontja az volt, amikor 2-1-es hátrányban egy perccel a vége előtt 3 az 1-ben voltunk, de akinél a labdát vitte, passz helyett rálőtte…

Remélem ennél rosszabb már nem lesz, most szombaton újra megpróbáljuk!"